A téli hónapokban, a kényszerű tétlenség idején, a mozgáshiányhoz képest a kelleténél többet eszik az ember, mégpedig általában „nehéz ételeket”. A kevés mozgás és a nehéz ételek fogyasztása miatt felszaporodnak és lerakódnak szervezetünkben az egészségre káros anyagok.

A téli időszakban nemcsak mi, de belső szerveink is „ellustulnak”, éppen a fény, a mozgás, a friss zöld növények hiánya miatt, amelyek kihajtanák a felesleges salakanyagokat. A felszaporodott salakanyagok, mérgek kiürítését, az ásványi anyagok és vitaminok felszabadítását szolgálj a böjt és az ugyancsak ilyenkor javasolt tisztítókúrák.
A tavasz már a kertek alatt jár, ebben az időben újjászületik a természet. Ahogyan pedig a természet feléled, megújítja önmagát – újjászületik – úgy nekünk is szükségünk van szervezetünk általános méregtelenítésére, a feltámadásra, a külső-belső újjászületésre.
  Régen szokás volt tavasszal a test megtisztítása böjttel. A nagyböjt, „negyvenböjt” hamvazószerdától húsvét vasárnapig, negyven napig tartott. Ezen idő alatt csak növényi étkeket fogyasztottak, minden állati fehérje tartalmú ételtől tartózkodtak, tehát nemcsak a hústól, haltól, hanem a „ fehér eledelektől” is, amin a tejet, a túrót, a vajat, a sajtot, a tojást értették. Ilyenkor nem zsírral, hanem olajjal főztek.
A böjt célja: a test megtisztítása. Lényege: a nyers étrend, állati fehérje nélküli diéta.
A böjttel az értjük el, hogy szervezetünk „fölös készleteit”, „szemétdombjait”, „méregraktárait” támadja meg és fogyasztja el, szabadítja fel és üríti ki. A böjtölés alatt a véredények falának lerakódásai is eltávoznak, és az erek visszanyerik rugalmasságukat. Ez pedig nem más, mint a biológiai fiatalítás.
A nagyböjtöt kiegészítő tavaszi népszokások - mint például a kiszehajtás – kollektív pszichoterápiás cselekményes voltak: Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget- kántálták.
A tél, a betegség temetése ez. Az emberek pozitív gondolatokkal, szuggesztiókkal, önbizalommal, optimizmussal telítették magukat, miközben a böjttel a testüket is kitisztították. A testi és lelki-szellemi megújhodást segítették elő ezekkel a cselekedetekkel. Mindkettőnek komoly és fontos lélektani és élettani jelentősége volt. Térjünk vissza ezekhez a régi jó, emberi szokásokhoz, utána pedig végleg térjünk át egy egészségesebb, természethez közelibb (reform) életmódra, táplálkozásmódra. Így elkerülhető a tavaszi fáradtság, a meghűléses betegségek, a tavaszi influenza, megerősödik az immunrendszer, a természetes védekező képesség.
   A kora tavaszi időszakban tehát elsősorban a szervezet méregtelenítésére kell koncentrálni. Ezért ebben az időszakban a télálló gumós zöldség mellett a gyógyfüvek, gyümölcsfák, növények friss, zöld hajtásait fogyasszuk. Például: a nagy csalán, a gyermekláncfű, a katángkóró, a medvehagyma, a salátaboglárka, a lósóska, a laboda, a zöldhagyma friss zsenge hajtásait, leveleit. Ugyancsak jól használható az elvermelt gyökér, zeller már kihajtó zöldje,

szerző: Balog Béla