A csakrák energiaátalakító és információ-áramlási központok. Az energia-áramlásban betöltött szerepükről már olvashattak a magazinban, most az információk befogadásban és kifelé áramoltatásában betöltött szerepükről szóljunk néhány szót.

Ha a rádió állomáskereső gombját tekergetni kezdjük, zűrzavaros, fülsértő, idegesítő, értelmetlen és érthetetlen zajok kavalkádja, „adatok” halmaza válik hallhatóvá. Természetesen a zaj akkor is „ott van”, amikor nem tesszük tudatossá „vevőkészülék” segítségével.
Amennyiben minden zajt mindig hallanánk, rövidesen megbomlana elménk. Ez a helyzet az egyéb információkkal is.
A külvilágból adatok milliárdjai érkeznek felénk.  De vajon az adatokból hogyan választódik ki az az információmennyiség, melyre valóban szükségünk van? Hogyan, miféle szűrő segítségével fogadjuk be pontosan azt az információ-készletet, amelynek egy része tudatossá is válik?
Tehát az információ befogadásával kapcsolatban az első feladat a töméntelen adatból leszűrni azt, ami számunkra információvá válhat. De hogyan, s milyen szerkezettel történhet meg mindez? Nos, a csakrák mátrixként működve töltik be ezt a szerepet.

Ugye minden háziasszony tudja, hogy különböző szűrőket kell használnunk a különböző anyagok válogatásához. Az adott szűrőn bizonyos nagyságú dolgok átmennek, míg a nagyobbak már nem. Ez a szűrő egy bizonyos aspektusból, azaz a méret szerint válogatja meg a szűrni kívántakat.

A mi egyéni kozmikus mátrixunk sok-sok minőség és mennyiség kiválasztására van kalibrálva. Hogyan alakul ki ez a mátrix, melynek segítségével megválogatjuk, mit engedünk be világunkba?

• A mátrix egyik építő eleme a generációs múlt: hozott genetikai készletünk, a DNS ad fizikai alapot hozzá, ez a „durva energia spirál”. Erre az energetikai spirálra „tekeredik rá” a generációs emlékezet - generációs modellek, minták, élettapasztalatok építőkockáiból alkotva.
• A mátrix másik alkotóelemét jelen életünk élettapasztalatai, tudatos és tudattalan emlékei alkotják. A mátrix folyamatosan változik, alakul. Minden megélt élmény, minden „beengedett” információ változtatja a mátrixot, s így változik az információ jellege is.

Csakráink lokátorként működnek. Nem csupán passzívan befogadják az információkat, de célzatosan keresik is azokat, amelyre fogékonyak vagyunk.

Az információk keresése, befogadása a csakrák egyik feladata. Ugyanilyen fontosságú az információk kibocsájtása, kiküldése is.
Hiszen az, hogy mit küldünk ki magunkról/magunkból a külvilágba, alakítja környezetünket, s mivel környezetünk része vagyunk, alakít bennünket is. A kiküldött és visszacsatolt információ változtatja tovább a mátrixot is.

Nézzünk egy egyszerű példát a mátrix működésére:

Éva anyai generációs vonalára a következő jellemző: a nők kiszolgáltatott helyzetben voltak, önálló egzisztenciával nem rendelkeztek, nem tanulhattak, kiszolgáló szerepet játszottak a család férfitagjai mellett.
Anyai nagyanyját – Annát -, férjének szinte eladták, a nála húsz évvel idősebb özvegyember erős, szívós menyecskét keresett öt gyermeke mellé, a 16 éves lányt földért vette meg nyomorgó szüleitől. A fiatal lány cselédként dolgozott egész életében férje családjában, annak családjáért. Nevelte a gyerekeket, szolgálta férjét mint nő, s szült egy gyermeket, mert „ennyit adott az  Isten”. Dolgozott a földeken, az állatok körül, s szava sem lehetett, hiszen ő „egy senki volt, akit férje emelt ki a nyomorból”.
Éva anyja, Anna lánya, Mária, nehéz sorban nevelkedett. Testvérei nem kedvelték.  Az apa első házasságából származó gyermekei nem tekintették anyjuknak az idegen nőt, s nem tekintették testvérüknek annak gyermekét sem. Féltékenyen tekintettek rá, hiszen az örökösök sorába tartozott, s figyelték minden mozdulatát, nehogy magára vonja apjuk szeretetét, figyelmét. Fattyúnak tartották, bár törvényes házasságból született. Megalázták, kigúnyolták, kiszolgáltatottnak, nyomorultnak érezte magát. Ő már nem a fizikai szegénység nyomorultja volt, érzelmi nyomortól szenvedett. Amint az első férfi szeme megakadt rajta, gyorsan férjhez ment, hogy kimeneküljön a szülői ház nyomasztó légköréből.
Férje erős, magának való ember volt. Keveset beszéltek, az asszony a férje pillantásából is tudta a dolgát. Hálás volt emberének, mert kimenekítette „onnan”. Jó feleség lett, de hát ezt tanulta: a férfi mindenható, az asszony a férfi tulajdona, birtoktárgya, s a dolga az, hogy tegye, amit ura és parancsolója kíván.
Mária csendes, szótlan asszony volt, férje minden hangosabb szavára összerezzent. A családi ebédeken a tűzhely melletti kis széken ült, ugrásra készen, hogy tálaljon, majd leszedje az asztalt. Mindene a gyermeke, Éva volt. Generációk anyai szeretete összpontosult gyermeke iránti szeretetében.
A generációs mátrix a következő:

• a nő kiszolgáltatott, a férfi tulajdona 
• önálló életre képtelen, s az nem is jár neki
• a nő feladata, életének a célja a férfi és a család szolgálata
• a nő a szexualitásnak csak tárgya lehet, örömet számára nem jelenthet a szexuális élet
• soha nem lehet egyenrangú a férfivel.

Mária soha nem gondolt arra, hogy ő maga tanuljon, ez a lehetőség álmaiban sem merült fel, de azt akarta, hogy az ő lánya tanuljon. Legyen valaki. Más legyen az élete, mint neki. Évának nem született testvére. Apja bár soha nem mondta, hogy bántja a fiúörökös hiánya, de amikor a rokonfiúk náluk vendégeskedtek, kicsit az apjukká vált, tanítgatta őket, „ugyan, ez nem neked való”, küldte el lányát az autó-bütykölés közeléből.
Éva próbált mindenben megfelelni apjának. Nem tudatosan, de fiúszerepre készült, nadrágban járt, haját röviden szerette viselni. Kitűnő tanuló volt, mindent megtett, hogy apja büszke legyen rá. Anyja szeretete természetes volt, nem kellett megküzdenie érte, természetes, volt, hogy van, mint a levegő. De az apja dicséretét elnyerni nem volt könnyű feladat. Mivel nem volt fia, apja a lányától várta el mindazt, amit a fiának kellett volna megtennie. Tanuljon, végezzen egyetemet, töltsön be tiszteletreméltó állást. Éva élete minden döntése előtt megkérdezte az apját, mi legyen a következő lépés, merre vezessen élete. Elvégezte az egyetemet (azt, amit apja jónak látott), munkába állt (ott, ahol apja azt megfelelőnek tartotta). Éva immár harminc éves, párkapcsolata soha nem volt, élete két oldala: a szülői ház és a munkahelye.
Új kolléga került mellé, s a nála tíz évvel idősebb férfi jelezte, komoly szándékai lennének. András soha nem volt nős, anyjával él, ez a helyzet igen kényelmes, de anyja szeretné fia sorsát rendezni, „mielőtt meghal”, gondoskodni arról, hogy megfelelő, „rendes nő” kerüljön imádott fia mellé.
Éva generációs mátrixát láttuk, de vajon milyen személyes mátrixa?

• azt tanulta, hogy a férfi dönt a nő életében
• a nő másodrendű a férfi mellett
• a nőnek önálló vágyai, álmai nem lehetnek.

Milyen információt fogadott be Éva, mire vált „fogékonnyá”? Egy olyan férfi közelít felé, aki pontosan annak a férfimintának felel meg, amellyel generációs vonalán a nők találkoztak: András bizony ugyanúgy kezelné, mint Éva nagyanyját és anyját a férjük, erről András anyja is gondoskodna.
S az információ, amit Éva kiküldött magáról: itt van egy nő, aki megfelel azoknak a feltételeknek, kívánalmaknak, melyeket András (s anyja) keres.

Vajon hogyan alakul Éva sorsa? Lesz-e ereje kitörni a mátrixból? Lesz-e ereje megtörni a varázst? Vagy a családi kiszolgáltatottságból egy másik alárendelt szerepbe menekül, mint anyja és nagyanyja is tette…

FEJEZETEK A VÉDIKUS KINEZIOLÓGIÁBÓL®©
Minden jog fenntartva!